ELSŐ FEJEZET
Ijesztő képek sorozatát látjuk villogni a képernyőn, hátborzongató zene hangja kíséretében.
1. A felvételen véres lábnyomok, megcsonkított testek és sötét árnyékok lebegnek a falakon. A kamera továbbmegy, és látja, hogy egy véres lány véres vágásokban fekszik a sarokban, késsel a kezében, és késsel fejezi be magát, miközben őrülten bámulja a mennyezetet. Freeze frame és a fotó mozog az oldalon a hírek újság. A cím azt mondja: "egy háziasszony titokzatos öngyilkossága."
2. A felvételen az irodaközpont bonyolult folyosói, magas falak és villogó fények láthatók, rejtély és horror légkörét teremtve. A kamera belép az irodába, és ott, a monitorok közelében lévő asztaloknál több halott programozó ül a székeken, és a szájánál habzó STAVLentyűzeteken fekszik. Freeze frame és a fotó mozog az oldalon a hírek újság. A cím azt mondja: "a Kulturális Központ titokzatos tömeges öngyilkossága."
3. A felvételek fertőzött számítógépeket, vírusprogramokat és digitális szellemeket mutatnak, amelyek torzítják a valóságot. Vannak furcsa radioaktív kattintások és elmosódott a képernyőn. A kamera azt mutatja, hogy egy srác lóg az oldalról egy ülés felett a számítógép asztala előtt. A monitor előtti lábak kissé megrándulnak a haláltusájukban. Freeze frame és a fotó mozog az oldalon a hírek újság. A cím azt mondja: "egy másik titokzatos programozó öngyilkosság."
A kamera nagyítja az asztalon fekvő okostelefon képernyőjét, ahol üzeneteket nyomtatnak.
A szobában, a kanapéval szemben lévő fal mellett van egy asztal rendszeregységgel és monitorral. Mögötte Stavl, egy tehetséges fiatal programozó ül, aki lelkesen írja a kódot késő este. Értesítést kap az okostelefonján, amely a közelben fekszik.
STAVL
Mi az? SMS ANNALENÁTÓL? Miért van ilyen késő?!
Felveszi az okostelefonját, és megnyit egy üzenetet a barátjától, ANNALENÁTÓL.
ANNALENA (FELIRAT)
Kedves StaVl,
Nem tudom, hogyan kezdjem ezt a levelet, mert a szavak nem tudják közvetíteni mindazt a fájdalmat és sötétséget, amelyet magamban érzek. Az élet elviselhetetlenné vált számomra, és már nem látok kiutat. A lelkem darabokra hullik, és nem tudok tovább küzdeni ezzel a fájdalommal.
Annyi érzelmi veszteséget, annyi csalódást tapasztaltam, hogy most úgy tűnik számomra, hogy nincs értelme folytatni ezt az utat. Úgy érzem, szenvedésre vagyok ítélve, és nem látok reményt egy jobb jövőre.
Bocsáss meg, hogy olyan gyenge voltam, hogy nem tudtam kezelni ezt a fantáziavilágot és a kis szörnyeimet. Talán egy másik életben lesz erőm és bölcsességem, hogy leküzdjem az összes kihívást. De most már nem bírom tovább.
Emlékezz rám, mint valakire, aki megpróbált erős lenni, de kudarcot vallott. Ne hibáztasd magad a halálomért, ez az én döntésem, az én utam. Ne feledd, hogy szerettelek, és ez a szerelem örökké fog élni.
Viszlát, STAVL. Legyen az életed boldog és tele fénnyel, amit már nem látok.
Szeretettel és sajnálattal,
ANNALENA.
STAVL
(kiszélesíti a szemét)
Ez egy búcsúlevél?! Azt hittem, viccel, amikor megmutatta nekem a misztikus jelmezek vázlatait a koncertjeire?! Megőrült?
Stavl felugrik az asztalról, és kirohan a szobából. Megbotlik a hosszabbítón, és a padlóra esik. A rendszeristen tehetetlenséggel meghúzza a zsinórt, és a padlóra dobja. A rendszeregység mögött egy monitor leesik az asztalról, és megáll az asztallap szélén. StaVl feláll, és eltűnik a folyosón lévő ajtóban. A bejárati ajtó becsapódik…
Megdöbbenve és feldúltan, StaVl sietve kinyitja a bejárati ajtót, belép ANNALENA lakásába, bemegy a szobába anélkül, hogy levenné a cipőjét, és felfedezi ANNALENA élettelen testét. A közelben nyitott csomagokat és kazettákat lát tabletták nélkül. StaVl belenéz ANNALENA kiszélesedett szemébe, a szája kissé nyitva van, mintha valaki megfojtaná, de nem lát kötél vagy zsinór mellette. Arcon csapja ANNALENÁT.
